Camino

Ennel a benzinkutnal aludtam. Van tobb kep is, ez mar tavozaskor keszult. Akkor meg jo volt a labam.

Most érkezett a mai napi üzenet: "Az első etap sikeres, pihi, vacsi után tovább Zubiri felé. Viharba kerültem félúton, egy benzinkúton alszom. Megismerkedtem egy olasz nővel, fiává fogadott, etetett."

Ez az üzenet még tegnap érkezett késő este: "Tegnap tüzijáték volt. Magyarokkal fürödtem Biarritzban, hőség, meleg tenger, méteres hullám. St.Jeanban vagyok, jó társaságban. Holnap szeles szakasz lesz."

Ma reggel negyed 9-kor csak annyit írt Mao elvtárs, hogy elindult. Aztán valamikor dél körül telefonált is, átlépte a spanyol határt, legalábbis a telefonos szolgáltató alapján erre következtetett.

¡Buen Camino!

Biarritz, akkor meg nem tudtam, milyen jo a tenger itt.

Itt mar sejtettem. :)

Elso albergue bejarata, draga volt, jo nem, es itt meg nem jottem ra, hogy forgassam a kepet.

Vasutallomas, a hely kitalalhato 

 Igy nez ki St Jean Pied De Port

 Ez mar a Pireneusok, kb 800m magasan, a paci direkt modellkedett nekem.

Mao elvtárs este 9-kor küldött sms-t: "Frankfurtba buszoztam, utcafesztivál van, csodálatos minden, vurstli, illatok, zenék, emberek, gyönyörű város. Jól tudok németül beszélgetni. A Parkban alszom, jó idő van." (Javitva, eredetileg itt iszom volt, gondolom eliras, bar igaz, almabort meg kokuszbolet ittam)

A német "beszélgetésről" jut eszembe, miszerint öcsikém soha életében nem tanult németül, viszont gyerekkorában több tucatszor megnézte kedvenc filmjét (Star Wars IV-V-VI.) videokazettán, ami persze akkoriban csak német nyelven volt elérhető, ebből következően a filmben elhangzott összes szót, kifejezést tökéletesen megtanulta. És azóta is tudja. Biztosan jól eltársalog valakivel 2 sör közben, a csillagokat nézegeti az égen, az ott vajon nem a Tatooine?  Holnap reggel folytatódik a repülőút Biarritz-ba.

 Frankfurt und Mich

 Mein beste Freund - ki a szebb?

Video is van a tuzijatekrol, azt majd ha hazaertem.

Így hajnali háromnegyed kettőkor az indulás előtt épp nővékém babgulyását élvezem. Elhatároztam, hogy útközben mindegy egyes étkezésemet lefotózom. Minthogy útközben spórolni leginkább kaján és szálláson lehet, így én is ezt fogom tenni. Nincs kétségem, hogy leadok pár kilót.

Nemrég kopaszra borotválkoztam és megszabadultam a szakállamtól és bajuszomtól is. Jelen fejemhez képest Steve Buscemi férfias jelenség.

Update: reggel 8 óra. Meghallgattam Rod Stewardtól a Sailinget és indulok.

Buen Camino! És köszönöm nektek, akik elkísértek!

Na jó, még az utolsó nap estéje van, de holnap nemigen tudk blogolni, sőt, mostantól lényegesen szűkebb szavú leszek. Most jöttem meg az összevont családi szülinap/névnap/búcsúztatásból, magyar-francia barátság jegyében született előétellel (libatepertő lilahagymával + paprikával, valamint sajttál dióval, almával, mazsolával), faszénen sült mustáros tarjával és máktortával, valamint egy jó adag hazahozott, reggelire szánt babgulyással.

Nagyjából végeztem mindennel, ami hátramarad, azzal már úgysem tudok semmit tenni, nem fogok a továbbiakban foglalkozni vele.

Holnap reggel megyek ki a reptérre, Ferihegy 1-ről indul a gép 12.20-kor. Egész hétőn Hahnban leszek, ez egy német kis falu (volt katonai reptér + bázis), ahol elvileg semmit nem lehet csinálni, de a közelében van pár hangulatos város, azokat talán megnézem. Kedden repülök tovább Biarritzba, ha lesz időm (valószínű lesz), megfürdök a tengerben. Estére elérek Saint Jean Pied de Portba, ahol felveszem a Credentialt (az úton járók igazolványa) és szerda reggel ténylegesen nekivágok. Az első nap a Pireneusokon vezet át az út (állítólag egy részét elöntötte a víz), Roncesvalles a célállomás, 27km, 1200m szintkülönbség. A második nap, csütörtökön Pamplonáig akarok eljutni, utána pedig nincs megtervezve az út, ahogy esik, úgy puffan.

Nem tudom, mikor tudok legközelebb írni, Jadeanyu (aki civilben a testvérem) írja majd meg mindennap, amit 160 karakterbe sűrítve közölni tudok vele.

Juhuhúúú holnap utazom :)

Összepakoltam mindent, eredeti terveimhez képest ugyan szegényebben indulok útnak, de csak megoldódik minden, elvégre ez nem egy Hilton - Boscolo maraton.

Egy dolog maradt még el, a munka lezárása. Végül is van még rá pár órám...

Update: kezdek jol allni. Beszereztem, amit kell, azt hiszem, konkretan a penzen kivul mindenem megvan, ami kellhet. Eszembe jutott, hogy 900 km utan Finisterreba erve az europai kontinens egyik legnyugatibb pontjan erem el az oceant. Valoszinu, hogy elkap majd a Szurkerev hangulat. :) 

Megjegyzes: valoszinu nem fogom atallitgatni a spanyol kodlapokat, igy jobb, ha megszokjatok az ekezetmentesseget. Fotot nem tudom, mikor tudok majd feltolteni, azert legalabb egyet-egyet igyekszem majd.

Hajnali kelés, blogolás (előző post vége). Egészségügyi problémák megoldódtak, egész este reikiztem magam, pici fejfájás maradt, de ez már nem ok az aggodalomra.

Elindultam. Sajnos lényegesen kevesebb összeget tudtam bevételezni, mint reméltem, így kicsit nehezebb lesz az itthon maradóknak, de szerencsére kaptam segítséget, több formában is, kedves és jóindulatú emberek révén.

A Westend felső szintjén, a Niagaránál van egy gyógyszertár. Ott találkoztam egy tündéri, jóindulatú gyógyszerész hölggyel, aki a kívánságlistám alapján (gézlap, izomlazító, Betadine, tigristapasz, térdrögzítő) kitalálta, hova megyek és mire készülök. ELmondta, hogy ő is álmodozik róla, és szó szerint azt mondta, amit én szoktam mindig: csak elhatározás kérdése. Ezúton is kívánom neki, hogy minél hamarabb összejöjjön az álma.

Cipő és szandál ügyben végigjártam a Westendet. Próbáltam a lehető legolcsóbb megoldást megtalálni, de a 8000 Ft-os Adidas cipőből nem volt a méretemben, ami meg jó volt, az a duplájába került, mint amit rászántam. Itt édesanyám segített: már korábban is felajánlotta, hogy a cipőt kifizeti nekem, de nem akartam élni ezzel a kedvességgel. Viszont mindenki azt mondja, mindenen szabad spórolni, csak a láb kényelmén nem, ezért elfogadtam. Remélem, útközben lesz módom kifejezni a hálámat.

Zsuzsitól kaptam kölcsönbe egy remek hátizsákot, amely az ő hátán már megjárta a Caminót. Egy kedves levelet mellékelt, amelyben hálám jeléül egy kagylót kér Finisterrából. Örömmel. :)

Végül meg kell emlékeznem egy üzlettulajdonosról, aki az én kedvemért és egy 1500 Ft-os  műanyag poncho eladásáért zárás után egy órával még bent volt a munkahelyén. Amikor megérkeztem, épp téli sapkákat melegített így a 35 fokos melegben. Találkozik az ember furcsaságokkal. :) Persze elmondta, hogy ezzel a módszerrel lehet a kisméretű fejfedőket tágítani és ő már a téli szezonra készül. A tény, hogy csak miattam és egy, a szokásos forgalomhoz képest pitiáner tétel miatt a zombat délutánjából egy órát feláldozott a kedvemért, szeretném őt a figyelmetekbe ajánlani: 22-es csapdája túlélőbolt, Aradi u. 2 (az Oktogonnál, közvetlenül a Teréz körút közelében). Ő csak annyit kért, hogy írjak egy emailt, hogy figyelemmel kísérhesse az utamat.

Munka: aki beígérte magát, egy amerikai ügyféljelölt (kis meló, kis pénz, de most ennyire futotta volna), nem jött, helyette az olasz, aki elvileg elég komoly üzletet hozna, szerdára bejelentkezett. Kollegám remekül helyt tud állni, de vannak részletek, amihez én kellenék... Hát most dolgozom, összerakom a részleteket, úgyhogy egyenlőre búcsúzom. Holnap családi búcsúünnep, együtt névnapokkal, születésnapokkal, sokmindenre már nem lesz időm.

Mit írhatnék? Rámszakadt a meló. Egy ügyfél, akinek egy hete vártam már a válaszát, ma jelentkezett be. Gyönyörű. :( Másik ember, akitől épp át akartam venni a pénzt, amelyből megveszem íz úti kellékeket, holnapra halasztotta a találkozót.

Majd még bővítem a bejegyzést...

Update: fejfájás, torokkaparás, remek.

Update2: reggelre úgy tűnik, sikerült kiheverni. Kicsit megijedtem, nem jönne jól egy lebetegedés.

A mínusz harmadik napon gyakorlatilag semmivel nem haladtam előre, pedig úgy terveztem, túl leszek minden eszközbeszerzésen (esőköpeny, cipő, medikai szerek, biztosítás, hátizsák). Hát nem lettem, bár Zsuzsi megígérte a táskát, de nem tudtam elmenni érte.

Annál intenzívebb lesz ez a mai nap. Most reggel fél nyolc van, másfél órája pakolászok. A bankkártyám az egyetlen, amit nem találok, kellemetlen (új, már aktiváltam de még soha nem használtam). Most épp a szobámat túrom át atomonként, csak meglesz...

Reggel elugrom a zsákért, onnan ügyfélhez pénzért, aztán cipő, esőköpeny, gyógyeszközök. A biztosítást holnapra hagyom, mert csak kettőig tart nyitva a posta. A többit az aktuális napnál.

Van néhány adósságom, főként fotó ügyben (Alison, Bea, Viki, Móni, másik Viki). Fájdalom, de ezeket csak visszaérkezésem után tudom teljesíteni.

Azt szeretném kérni, aki olvassa a blogot, legalább ide biggyesszen egy halihót, csak hogy tudjam, kiknek írok. :)

Egy ilyen útnál mindenkiben az egyik első kérdés, ami felmerül, a miért.

Az életem elérkezett egy jelentős fordulóponthoz. Az elmúlt évek során barátommal, üzlettársammal felépítettünk valamit, ami mind a kívülállók szemében, mind szakmailag nézve impozáns. Tapasztalatokat szereztünk, a semmiből kapcsolati tőkét teremtettünk, olyan szolgáltatásokat hoztunk létre, amely a legnagyobbakkal is versenyképes. Voltak szép sikereink, jó idők. Különböző, külső és belső okoknál fogva azonban homokszemek kerültek a gépezetbe, amelyek egyre jobban akadályozták a fejlődést. Felismertük, hogy szemléleti és stratégiai váltásra van szükség, de az irány nem világos. Az ezzel járó elképzelésbeli különbségek, türelmetlen pillanatok vezettek el oda, amiről a blog első posztjában is írtam: valaminek nagyon meg kell változnia.

Méghozzá nekem. Itt van a kezemben minden, ami ahhoz kell, hogy nagyon nagy dolgot alkossunk. Vannak, mindig is voltak bennem félelmek a változástól, bizonyos dolgok megtételétől. A tény, hogy ilyen hirtelen nekiindulok, már maga is egyfajta eredmény, amelynek köszönhetően kitágult a világlátásom (pedig nem is éreztem, hogy beszűkült vagyok). Okosodni mások meséiből vagy megélni a sajátomat, ez nem ugyanaz.

Hogy mi a motivációm? Öt hét gyalogtúra egymagamban. Harmincöt napnyi elmélyülés, gondolkodás elzárva a hétköznapoktól. Egy kicsit menekülés a problémáktól, de valójában erő gyűjtése, hogy szembenézzek velük és megoldjam őket, mégpedig véglegesen.

Hogy mit remélek? Változást önmagamban, szemléletben, önfegyelemben, célokban. értékekben, emberi kapcsolatokban, bátorságban, odafigyelésben.

Hogy mi a célom? Olyan emberré válni, aki képes élni az értékekkel, amelyet a sors, a család, a barátok, az üzleti kapcsolatok és a tapasztalatok jelentenek. Képes vagyok a céljaimat megfogalmazni, ki tudom jelölni az arra vezető utat, el is tudok rajta indulni, de képessé akarok válni arra, hogy végig is érjek rajta.

Amikor először olvastam Coelho könyvét, óriási hatással volt rám. AMikor újraolvasta most, nem találtam benne semmit, ami egy kicsit is érdekes lenne. A könyv elvégezte a feladatát és túlléptem rajta. Most nem könyvből és nem sorsokból kell tanulnom, hanem a saját bőrömön. Önmagamnak kell bizonyítanom, senki másnak. Fel kell vállalnom a konfliktusokat, amelyeket eddig kerültem és meg kell oldanom feladatokat, amelyek folyamatos konfrontációt jelentettek.

Amikor megkérdezik tőlem, miért nem jósolok pénzért, mindig azt mondom: a szememben hiteltelenek azok, akik másnak adnak életmód tanácsokat, miközben saját ügyeiket sem tudják rendben tartani, ha pedig mindezt anyagi érdekből teszik, akkor a felelősséget sem úgy vállalják, ahogy az elvárható. Sok ember életét rendbetettem már. Itt az ideje, hogy magammal is megtegyen. Hogy pontosan mit és hogyan, erre remélem megtalálni a választ.

Már csak négy nap. Ez már kézzelfogható közelség.

Elmesélem, mit találtam ki. Hogy mennyire működik, azt persze útközben meglátom és alkalmazkodom. Normális esetben egy zarándok napja a következőképpen néz ki (forrás: blogok, fórumok, élménybeszámolók): megérkezik a célként kitűzött településre, keres szállást, letelepszik. Kipiheni magát, tisztálkodik, mos, elrendezi magát, majd körülnéz az adott városban/helyen, mi szépet talál. Bevásárol, elvan estig, amikor közös főzés/vacsora a többi vándorral. Ezeket az eseményeket emelik ki a nap fénypontjaként. Utána elpakolás, tisztítás, alvás. Hajnalban/reggel felkelés, összepakolás, útnak indulás.

Útközben ahol kell pihenés, étkezés, patakbanfürdés, vízvétel, de többnyire menet, menet, menet, közben találkozás más pellegrinokkal, beszélgetés, ismerkedés, az esti és nappali arcok néha megegyeznek, és kialakul 'valami'. Megérkezés után pedig mindez megy tovább.

Csakhogy az utóbbi időben túl sokan indulnak el. A napi menet rendszerint versenyfutássá válik, a jó és olcsó szállások száma korlátozott. Az út utolsó szakaszán csatlakoznak a helyiek, akik frissek, pihentek, a tiszta vasalt holmijaikban bulinak tekintik az egészet, sokáig fennmaradnak, hangoskodnak, nem lehet tőlük pihenni. És legutóbb megjelentek a turisták. Sokáig fent vannak, sokáig alszanak, majd buszra szállnak, és mindenkit megelőzve lefoglalják a következő helyen a szállást.

Nos ez az, amit én el fogok kerülni, ahol tehetem, mégpedig a következő módon:

A szállásfoglalást követően a délutánt a mosás után pihenéssel, alvással töltöm. Szerencsére elég jó az alvókám, nem nagyon zavar a sürgés-forgás. Este a többiekkel együtt társasági életet élek, majd mikor ők mennek aludni, én elindulok a következő helyre. Éjszaka megyek, ahol elfáradok, megpihenek, az éjszakai hűvös levegőben sokkal kellemesebb menni, lényegesen jobban tudok haladni. Reggelre, amikor a többiek útnak indulnak, én megteszek 9 óra alatt 30 km utat kényelmesen, mire a 'turisták' buszra szállnak, akár 40-et is megerőltetés nélkül. Ha csak 25-30 a vége, az sem baj. A délelőtti kellemes melegben bárhol alhatok 3-4 órát és még mindig elsőként jelentkezhetek be nyitáskor bármelyik szállásra. Elkerülöm a tömeget, a félelmet, hogy nincs hol aludni, hűvösben gyalogolok, kellemes melegben alszom, maximum az eső elől kell majd behúzódni ide-oda. Persze találni kell reggel nyitó pecsételőhelyet, ha délután szállást akarok, és csak biztonságos, sík terepen tudom ezt folytatni, hegyvidéken értelemszerű a nappali menet.

Majd meglátom.

Lássuk a hátralevő feladatokat.

Eü csomag összeállítása, gyógyszertárban kellékbeszerzés

Cipő. Kinéztem a mindenki által ajánlott Teva Terra-fit (16.000 Ft akciósan), valamint egy 10.000 Ft-os túracipőt. Könnyű, de hiába másfél számmal nagyobb a lábamnál, nyomja a kislábujjam. Keresés folytatódik, Overland és Mountex még nem volt meg. Tudom, tudom, már rég be kellett volna járatni a cipőt. Nem volt rá keret, ez van. Legalább vízhólyag tekintetében edzettem. :) Azért még bejáratom addig, minden reggel futok majd kicsit benne. Szerencsére jó anyagból van a lábam. A térdemről most ne ejtsünk szót, attól is megfájdul, ha az útra gondolok. :)

Dokumentumlista. PDA-n magammal viszek minden netről összeszedett infót (spanyolszótár, térkép, útvonaltervek stb). Hiba a rendszerben, hogy mindeddig nem jöttem rá, hogy is kell bármit áttölteni a számítógépről, persze leginkább azért, mert még meg sem próbáltam.

Instrukciók a hátrahagyottaknak (testamentum?). Azért a cégélet sem állhat meg. Belépési kódok, telefonszámok, szolgáltatáslisták átadása. Testvéremnek, Krisztinek a blog jelszavai, ő fogja itt közzétenni, hol járok épp, ha nem jutok nethez.

Biztosítás megkötése. Erről már regéltem.

Hátitáska elkérése. Ajánlottak, de még nem jeleztem, hogy kellene. Itt az idő. :) A terhelést megosztandó, az élelmiszert és a vizet külön tarisznyában viszem.

Kicsit dilemmában vagyok. Egyrészt tudom, hogy sok mindent már rég el kellett volna intéznem, és felkészületlenül vgok majd neki az útnak. Konkrét térképem pl nem lesz. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy világéletemben, ha térkép nélkül mentem, jó irányba tartottam és megtaláltam, amit kerestem. Ha térképet használtam, elbizonytalanodtam, hogy jó helyen vagyok-e. Olyankor volt, hogy rossz felé fordultam. Most tudom, mikor kell nyugatnak, mikor délnyugatnak és mikor északnyugatnak tartanom és ennyi elég is. Nagyon úgyse tudok eltévedni. Eddig legalábbis mindig megkerültem (szüleim memoárja a témában persze megérne egy külön posztot, fogalmazzunk úgy, sokszor előfordult kiskoromban, hogy nemzetközi kutatóexpedíció indult a fellelésemre, de mégsem lett Északnyugati Átjáró a becenevem).

Másrészről pont az a varázslatos az Útban, ha felkészülés nélkül vágok neki. Csak úgy, in medias res. A sorsra bízom magam és valahogy csak lesz. Az ésszerű felkészülés jó dolog, de a spontaneitás romantikája elveszik, ha az ember hitelkártyával, GPS-sel, teherhordó karavánnal indul útnak. Ahogy jóbarátom megfogalmazta: "Szállás? Mosdás? Főzött kaja? Milyen zarándoklat az ilyen? Sivatagban, árnyék nélkül, egy szál kulaccsal, ahogy azt Mekka felé teszik, na az zarándoklat."

Azért remélem hogy ezzel az éjszakai menetrenddel valami újat viszek az egészbe.

Hat nap maradt. Ma érdekes esemény történt velem. Tegnap nézegettem az utasbiztosításokat, mert az ugye kell. Még nem döntöttem. Ma megyek a postára feladni előre 40 nap lejáró csekkjeit, visszafelé egyszer csak utamba áll egy hölgy, rámnéz és közli:

- Kössön kedvezményes utasbiztosítást.

Namármosteztígyhogyan? Kéremszépen. Állítottak meg már világvégével, esti berúgásra való apróért, szegények megsegítéséért, lopott képeslapok ürügyén "éhező gyermekeknek" juttatott adományért, közvéleménykutatásért, meg jegyekért, bérletekért, de utasbiztosításért még soha. És pont, amikor tényleg kell.

Ez már a Camino. Működik. Amire szükségem van, azt odatolja elém.

Hogy miként fogtam neki? Ahogy bárki más tenné. GIYF, azaz Google Is Your Friend. A camino.lap.hu elég releváns találat, nem is tudnék jobb helyet.

Elolvastam néhány beszámolót, egyebek mellett Radics Péterét, ahonnan sok hasznos információt gyűjtöttem. Megnéztem a Ryanair járatait és találtam pár olcsó utat. a startlap camino fórumán leltem egy ifjú hölgyet, Klárit, aki pont ugyanazokra a járatokra foglalt jegyet. Találtam egy lapot, www.camino2.freeweb.hu/, ahol rengeteg okosságot olvastam, egyebek mellett az előző postban említett orvosi tanácsokat is. És felhívtam Zsuzsit, aki három éve az én sugallatomra járta végig az utat. Ő mesélt a "free" polcokról az albergue hűtőiben, tőle tudom, hogy a gyümölcsök rengeteg segítséget nyújtanak útközben, megerősített a cipőválasztásom (egyszerű sportcipő) helyességében és kedvességével, lelkesedésével sok erőt adott. Találkoztam vele és Klárival, akivel együtt utazunk, rengeteg hasznos infóval lettem gazdagabb.

Felszerelés. Minden ezen múlik. Leírom a listát, de lehet, hogy még bővül, kevesebb nem lesz, mert mindent százszor meggondolok.

Ruházat:2 póló-gatya-zoknipár, 1 rövidnadrág, 1 hosszúnadrág, 1 sportcipő, 1 papucs (vagy szandál, még nem tudom), 1 polár pulóver, 1 esőköpeny, 1 baseball sapka

Élelmezés: kanálgép, bicska, műanyag bögre, műanyag tányér, konyharuha, másfél literes palack

Egészségügy: szappan, törülköző, fogkefe, fogkrém, kisolló, tű, cérna, betadine, Voltaren tabletta, Voltaren kenőcs, naptej, gézlap, ragasztószalag, tigristapasz, papír zsebkendő, WC papír, gumi bokarögzítő, gumi térdrögzítő

Csomagolás: 4 kis zacskó (vízhatlan csomagolás ruhának, élelmiszernek, cipőnek, szemeteszacskó), madzag, hátizsák, ételes kistarisznya

Egyebek: 5 ruhacsipesz, fényképezőgép+akku, fejlámpa, töltő, 1 telefon, 1 tartaléktelefon, töltők, T-dugó, útlevél, repjegy, fénymásolatok ezekről, dugipénz-tasak.

Az előkészületekről később írok és fotók is jönnek még.

Mint látható, korán indultam. Meg akartam tenni 25-30 km távot, hogy lássam, hogy bírja a lábam és a régi cipőm (amelyhez hasonló újat akarok venni az útra, eddig ugyanis mindig túrabakancsban mentem, amely most súlya okán kerülendő). Fél hatkor Pilisborosjenőnél kezdtem, a Nagy-Kevély felé indultam, de letértem a szokásos, több tucatszor bejárt ösvényről. Érdekes helyeket találtam, például egy mezőgazdasági gépekkel teli állomást és a hozzá vezető függőhidat, egy kellemes fedéllel ellátott pihenőhelyet (itt költöttem el a reggelit), végül a Nagy-Kevély lábától eljutottam Csobánkára. Itt megmagyarázhatatlan ösztöntől vezérelve ismét új irányt céloztam meg, amelyet még sohasem,és váratlanul különös látvány tárult a szemem elé. Egy kegyhely. Úgy éreztem, máris az Úton vagyok.

Utána megjártam még a Holdvilág-árkot, majd - minthogy a pólómat útközben sikeresen elhagytam, és ha az eredeti tervet tartom, sötétedés után értem volna haza, félmeztelenül - a rövidebb utat választva hazamentem.

A lábom rendszerint jól bírja a viszontagságokat, Gerecse50 után sem volt soha gondom (ezzel, mert a térdemel  mindig). Két vízhólyag az eredmény, amelyeket Dr. Gyöngyösi Ildikó tanácsai alapján kezeltem, sikerrel, ezúton is köszönet érte.

http://www.freeweb.hu/camino2/orvosi.doc