Hajnali kelés, blogolás (előző post vége). Egészségügyi problémák megoldódtak, egész este reikiztem magam, pici fejfájás maradt, de ez már nem ok az aggodalomra.
Elindultam. Sajnos lényegesen kevesebb összeget tudtam bevételezni, mint reméltem, így kicsit nehezebb lesz az itthon maradóknak, de szerencsére kaptam segítséget, több formában is, kedves és jóindulatú emberek révén.
A Westend felső szintjén, a Niagaránál van egy gyógyszertár. Ott találkoztam egy tündéri, jóindulatú gyógyszerész hölggyel, aki a kívánságlistám alapján (gézlap, izomlazító, Betadine, tigristapasz, térdrögzítő) kitalálta, hova megyek és mire készülök. ELmondta, hogy ő is álmodozik róla, és szó szerint azt mondta, amit én szoktam mindig: csak elhatározás kérdése. Ezúton is kívánom neki, hogy minél hamarabb összejöjjön az álma.
Cipő és szandál ügyben végigjártam a Westendet. Próbáltam a lehető legolcsóbb megoldást megtalálni, de a 8000 Ft-os Adidas cipőből nem volt a méretemben, ami meg jó volt, az a duplájába került, mint amit rászántam. Itt édesanyám segített: már korábban is felajánlotta, hogy a cipőt kifizeti nekem, de nem akartam élni ezzel a kedvességgel. Viszont mindenki azt mondja, mindenen szabad spórolni, csak a láb kényelmén nem, ezért elfogadtam. Remélem, útközben lesz módom kifejezni a hálámat.
Zsuzsitól kaptam kölcsönbe egy remek hátizsákot, amely az ő hátán már megjárta a Caminót. Egy kedves levelet mellékelt, amelyben hálám jeléül egy kagylót kér Finisterrából. Örömmel. :)
Végül meg kell emlékeznem egy üzlettulajdonosról, aki az én kedvemért és egy 1500 Ft-os műanyag poncho eladásáért zárás után egy órával még bent volt a munkahelyén. Amikor megérkeztem, épp téli sapkákat melegített így a 35 fokos melegben. Találkozik az ember furcsaságokkal. :) Persze elmondta, hogy ezzel a módszerrel lehet a kisméretű fejfedőket tágítani és ő már a téli szezonra készül. A tény, hogy csak miattam és egy, a szokásos forgalomhoz képest pitiáner tétel miatt a zombat délutánjából egy órát feláldozott a kedvemért, szeretném őt a figyelmetekbe ajánlani: 22-es csapdája túlélőbolt, Aradi u. 2 (az Oktogonnál, közvetlenül a Teréz körút közelében). Ő csak annyit kért, hogy írjak egy emailt, hogy figyelemmel kísérhesse az utamat.
Munka: aki beígérte magát, egy amerikai ügyféljelölt (kis meló, kis pénz, de most ennyire futotta volna), nem jött, helyette az olasz, aki elvileg elég komoly üzletet hozna, szerdára bejelentkezett. Kollegám remekül helyt tud állni, de vannak részletek, amihez én kellenék... Hát most dolgozom, összerakom a részleteket, úgyhogy egyenlőre búcsúzom. Holnap családi búcsúünnep, együtt névnapokkal, születésnapokkal, sokmindenre már nem lesz időm.
