Lássuk a hátralevő feladatokat.
Eü csomag összeállítása, gyógyszertárban kellékbeszerzés
Cipő. Kinéztem a mindenki által ajánlott Teva Terra-fit (16.000 Ft akciósan), valamint egy 10.000 Ft-os túracipőt. Könnyű, de hiába másfél számmal nagyobb a lábamnál, nyomja a kislábujjam. Keresés folytatódik, Overland és Mountex még nem volt meg. Tudom, tudom, már rég be kellett volna járatni a cipőt. Nem volt rá keret, ez van. Legalább vízhólyag tekintetében edzettem. :) Azért még bejáratom addig, minden reggel futok majd kicsit benne. Szerencsére jó anyagból van a lábam. A térdemről most ne ejtsünk szót, attól is megfájdul, ha az útra gondolok. :)
Dokumentumlista. PDA-n magammal viszek minden netről összeszedett infót (spanyolszótár, térkép, útvonaltervek stb). Hiba a rendszerben, hogy mindeddig nem jöttem rá, hogy is kell bármit áttölteni a számítógépről, persze leginkább azért, mert még meg sem próbáltam.
Instrukciók a hátrahagyottaknak (testamentum?). Azért a cégélet sem állhat meg. Belépési kódok, telefonszámok, szolgáltatáslisták átadása. Testvéremnek, Krisztinek a blog jelszavai, ő fogja itt közzétenni, hol járok épp, ha nem jutok nethez.
Biztosítás megkötése. Erről már regéltem.
Hátitáska elkérése. Ajánlottak, de még nem jeleztem, hogy kellene. Itt az idő. :) A terhelést megosztandó, az élelmiszert és a vizet külön tarisznyában viszem.
Kicsit dilemmában vagyok. Egyrészt tudom, hogy sok mindent már rég el kellett volna intéznem, és felkészületlenül vgok majd neki az útnak. Konkrét térképem pl nem lesz. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy világéletemben, ha térkép nélkül mentem, jó irányba tartottam és megtaláltam, amit kerestem. Ha térképet használtam, elbizonytalanodtam, hogy jó helyen vagyok-e. Olyankor volt, hogy rossz felé fordultam. Most tudom, mikor kell nyugatnak, mikor délnyugatnak és mikor északnyugatnak tartanom és ennyi elég is. Nagyon úgyse tudok eltévedni. Eddig legalábbis mindig megkerültem (szüleim memoárja a témában persze megérne egy külön posztot, fogalmazzunk úgy, sokszor előfordult kiskoromban, hogy nemzetközi kutatóexpedíció indult a fellelésemre, de mégsem lett Északnyugati Átjáró a becenevem).
Másrészről pont az a varázslatos az Útban, ha felkészülés nélkül vágok neki. Csak úgy, in medias res. A sorsra bízom magam és valahogy csak lesz. Az ésszerű felkészülés jó dolog, de a spontaneitás romantikája elveszik, ha az ember hitelkártyával, GPS-sel, teherhordó karavánnal indul útnak. Ahogy jóbarátom megfogalmazta: "Szállás? Mosdás? Főzött kaja? Milyen zarándoklat az ilyen? Sivatagban, árnyék nélkül, egy szál kulaccsal, ahogy azt Mekka felé teszik, na az zarándoklat."
Azért remélem hogy ezzel az éjszakai menetrenddel valami újat viszek az egészbe.
