Már csak négy nap. Ez már kézzelfogható közelség.
Elmesélem, mit találtam ki. Hogy mennyire működik, azt persze útközben meglátom és alkalmazkodom. Normális esetben egy zarándok napja a következőképpen néz ki (forrás: blogok, fórumok, élménybeszámolók): megérkezik a célként kitűzött településre, keres szállást, letelepszik. Kipiheni magát, tisztálkodik, mos, elrendezi magát, majd körülnéz az adott városban/helyen, mi szépet talál. Bevásárol, elvan estig, amikor közös főzés/vacsora a többi vándorral. Ezeket az eseményeket emelik ki a nap fénypontjaként. Utána elpakolás, tisztítás, alvás. Hajnalban/reggel felkelés, összepakolás, útnak indulás.
Útközben ahol kell pihenés, étkezés, patakbanfürdés, vízvétel, de többnyire menet, menet, menet, közben találkozás más pellegrinokkal, beszélgetés, ismerkedés, az esti és nappali arcok néha megegyeznek, és kialakul 'valami'. Megérkezés után pedig mindez megy tovább.
Csakhogy az utóbbi időben túl sokan indulnak el. A napi menet rendszerint versenyfutássá válik, a jó és olcsó szállások száma korlátozott. Az út utolsó szakaszán csatlakoznak a helyiek, akik frissek, pihentek, a tiszta vasalt holmijaikban bulinak tekintik az egészet, sokáig fennmaradnak, hangoskodnak, nem lehet tőlük pihenni. És legutóbb megjelentek a turisták. Sokáig fent vannak, sokáig alszanak, majd buszra szállnak, és mindenkit megelőzve lefoglalják a következő helyen a szállást.
Nos ez az, amit én el fogok kerülni, ahol tehetem, mégpedig a következő módon:
A szállásfoglalást követően a délutánt a mosás után pihenéssel, alvással töltöm. Szerencsére elég jó az alvókám, nem nagyon zavar a sürgés-forgás. Este a többiekkel együtt társasági életet élek, majd mikor ők mennek aludni, én elindulok a következő helyre. Éjszaka megyek, ahol elfáradok, megpihenek, az éjszakai hűvös levegőben sokkal kellemesebb menni, lényegesen jobban tudok haladni. Reggelre, amikor a többiek útnak indulnak, én megteszek 9 óra alatt 30 km utat kényelmesen, mire a 'turisták' buszra szállnak, akár 40-et is megerőltetés nélkül. Ha csak 25-30 a vége, az sem baj. A délelőtti kellemes melegben bárhol alhatok 3-4 órát és még mindig elsőként jelentkezhetek be nyitáskor bármelyik szállásra. Elkerülöm a tömeget, a félelmet, hogy nincs hol aludni, hűvösben gyalogolok, kellemes melegben alszom, maximum az eső elől kell majd behúzódni ide-oda. Persze találni kell reggel nyitó pecsételőhelyet, ha délután szállást akarok, és csak biztonságos, sík terepen tudom ezt folytatni, hegyvidéken értelemszerű a nappali menet.
Majd meglátom.
