Castrojeriz, camping, 20 km. Skótnak, spanyolnak, angolnak csináltam jó bocadillost és gyümölcssalátát, boroztunk. Fura ez a nyugis tempó, lábnak jó, de én mennék már.
Peredhil: amit kertel, magvan, fenykep alkalomdtan megy.
A spanyol emberek szeretik a hazajukat. Ket-harom nagyon szegeny falut kiveve a legkisebb helyen is szepen kiepitett es apolt kutak, szokokutak, padok, mindenhol epitkezes, latszik, hogy fontos a kornyezetuk. A napi mise termeszetes a szamukra, szepen kioltoznek, utana pedig sokaig egyutt beszelgetnek. Kisgyerek nincs misen, ok jatszanak olyankor. Az eletuk (igy videken) nyugis, bekes. Tobbnyire keson kelnek, de este 9-10-kor meg megy az elet. Du 2-5 kozott viszont szieszta van, akkor minden bezar, se bolt, se etterem ninc nyitva.
Varosban masok, ott ugyanolyan kozonnyel vannak egymas irant mint barhol mashol a vilagon. Eddig az egyetlen "rosszarcu" embert Los Dominngosban lattam, amikor rosszfele fordultam es egy kozparkban leultem. Hangosan beszelt a tarsaval, kopkodott (sok spanyol kopkod amugy), az volt az erzesem, azt nezi, le tud-e nyulni valamit tolem.
Ez a kep Peredhilnek:
