Melindeben vagyok egy netkavezoban, vegre van idom rendesen. Meg 11km Ribadisio ahol aludni fogok, most 51-nel vagyok.
Melinde a poliprol hires. Mindenhol az utcara nyilo ablakokban fozik a polipot, soval, paprikaval, olajjal kinaljak. Tul vagyok egy igen emberes adagon (6eur), es jokedvem lett tole.
Sokszor azon kapom magam, hogy nem az utra figyelek, hanem szamolom hogy menni meg. Mintha elfogytak volna a gondolatok. Probalom a figyelmemet a fontos dolgokra terelni, de nem nagyon jut ujdonsag az eszembe, pedig tudom, hogy meg egy feladat hatravan. Mar a templom sem hozza azt a felszabadultsagot, mint az utolso napokban, beterek, elmondom, amit fontosnak tartok, de nincs meg az az orom. Igaz, van helyette mas. A labom ismet igen rossz allapotban van (pedig nem eroltetem meg), de ennyi tavra ez mar nem gond, lab nelkul is elmegyek. Neha elkepzelem, milyen lett volna ha Jezus fajdalomcsillapitoval viszi a keresztet... bar van nalam, pont ezert nem hasznalom, azt gondolom, oka van, hogy faj.
Az albik most mar mind 3eurosak, es kritikan aluli allapotuak, de itt Galiciaban hideg van ahhoz hogy a szabadban aludjak.
Ha nem lesz specko hirem, ma mar nem jelentkezem, erre az esetre irom: 2 nap, 40km maradt.
Update: nem volt hely az albibabn, mert elment netezesre az ido, igy tovabbjottem Arzuaba, ahol zarandoktarsam, Mike blogjat olvasva megfogadtam a tanacsat es a dragabb, de igen kituno minosegu privat albiban szalltam meg. Tenyleg szalloda jellegu, kevesen vagyunk, ragyok minden, van forro viz, amiben az elmult napokban hianyom volt, lift van, nem kell lepcsozni es ez most sokat szamit nekem (a 3.-on van a szallas). 38km-nel allt meg a mero. Ha bator lennek, bevallalnek holnapra egy 33-ast (15+3+15) de azt hiszem, keddre hagyom a veget.
Kozben megtalaltam az ertelmet az elmult napok csendjenek. Kozeledven Santiagohoz, ez mar a kesoi oregkor korszaka. Rovidesen vege a zarandoklatnak, ideje vegiggondolni, mit tettem es mit mulasztottam, most meg utoljara modomban all potolni, de nem lesz kesobb. Santiago maga a szimbolikus halal, az ut vege, amikor vegul talalkozom a "Teremtovel", nem is annyira kepletesen, a katedralisban. Minden nap fajdalmas, beket mar csak az alvas jelent (de gyakran felriadok), es alig varom a "vegso nyugalmat", az otthon csendjet, amikor nem kell nap mint nap fizikailag utra kelnem. Mas kihivasok jonnek majd. Azt is felfedeztem, hogy megtanultam minden egyes napra elore tervezni, elore zelokat kituzni, igy van mihez mernem az aznapi teljesitmenyemet. Ez jol jon majd a munkamban. Eddig is tudtam, de itt rendszerre, szokassa valt. Neha-neha engedtem a csabitasnak (pl ma a polippal kapcsolatban), de ugy altalaban eleg takarekosan eltem es vegul kijottem a penzbol, ami nalam volt. Ami meg hatravan, az a hetkoznapok kihivasa. Kepes leszek mindarra, ami itt mukodott? Kepes leszek megfelelni az uj, magamnak tamasztott elvarasoknak? Mennyi idot engedek a valtozasok lathato eredmenyeinek megjelenitesere?
Ezekre a kerdesekre mar egy uj Caminon kapok majd valaszt, az Eletben.
"Uj ut kezdodik, hol a regi veget er"
/Manowar/
