Sahagunban, benedekes kolostor belső kertjében ülök, fent csillagok, lábamom jég. Ideje kitalálnotok, milyen kívánságotokat vigyem magammal. A magam erejét megleltem.
A tortenet teljes hosszaban: Egesz nap nyugodtan mentem, feladtam, hogy barhova idoben odaerjek. Amikor jolesett, haladtam, amikor ugy gondoltam, leultem. Eljutottam Sahagunba, egy nagyon helyes kisvarosba. Megneztem ket albit, az egyik draga volt, bar igenyes (a neve Viatoris, Laurelin tudja, miert erdekes ez nekem, bar a latin-quenya szakosok is rajohetnek), a masik nem volt szimpatikus, egyebkent is jo ido volt, szabad eg alatt terveztem az ejszakat. Lefekudtem a foteren arnyekos kopadra, es arra ebredtem, hogy gyerekek vesznek korul, oten voltak harom-hat ev kozottiek. Orultek nekem, koszontek, beletrombitaltak a fulembe (erre ebredtem), vigyorogtak. Karamellel kinaltak, aztan mentek jatszani, de idonkent odavigyorogtak. A szuleik a kozelben ultek es beszelgettek. Kesobb talaltam a taskamon egy adag fruttiszeru edesseget, gondoom ok adtak oda. Nem kommentelem, mit gondolok es erzek errol, ki tudjatok talalni.
Kesobb osszeraktam magam, hogy indulok pofas biciklitarolot, vagy mas ejszakai Maotarolot talalni. A csaladok is pont akkor mentek. Mar erosen kifele tartottam a varosbol (a nyilat valahol eltevesztettem, de az irany egyertelmu volt), amikor szembejott Elise, akivel napkozben tobbszor beszelgettem. Egy templomban ult, de kenyelmetlen erzes fogta el, ezert kijott, de eltevedt. Igy jott szembe. O talalt egy donativos helyet, kozvetlenul a sahaguni nagykapunal, odavitt engem is. Kb 30 agyuk van, de Elisen es rajtam kivul csak egy spanyol ferfi volt ott, a hospitalero szerint azert, mert jo velemenyek jelentek meg a spanyol utikonyvben a helyrol es emiatt mindenki foglaltnak hiszi. Nagy epulet, en csak kis reszet lattam, de itt is ismertek azt a magyar novert, aki Carrion de los Condesban apacaskodik (az ottani latogatasomkor emlitettem, a spanyol nover magyarul mutatkozott be). Baratsagos, bar kisse koszos hely volt, ezert a kadban furdest kihagytam es maradtam a zuhanyzasnal.
Az uzenetem utolso resze az igazan fontos. Koszonom a sok drukkot, energiat, torodest, amit eddig kaptam toletek, itt az ideje, hogy visszafizessem. Van velem egy nagy, kb tenyernyi kagylo, alkalomadtan feltoltok rola kepet. Kepzeljetek magatok ele es toltsetek meg a kivansagokkal, vagyakkal, megoldasra varo gondokkal, amelyek foglalkoztatnak titeket, a tobbit bizzatok ram. Elviszem Santiagoba oket, es bizzunk a legjobban. En mar rendben vagyok (nem minden tekintetben, de egyre jobb lesz).
