Camino

Ellenállhatatlan vágy ébredt bennem, hogy újra útra keljek. Gondolataim vannak, amelyeket rendezni kell. Mindazon problémák, amelyek miatt elindultam, megoldásra kerültek, az életem gyökeresen megváltozott és ezzel együtt egyre jobban előtérbe került mindaz, ami már a saját személyiségemből fakadó eredmény és semmi köze a "körülményekhez". Gondolkodnivalóm van, terveim és álmaim, a megvalósítás azonban egyre késik, és bár tudom, mire van szükségem a sikerhez, erőt és lendületet kell gyűjtenem.

Az érzem, az úton ezt megtalálom.

Egy ideje már hajnalban kelek, élvezem a perzselő napsütést és a hideg, esős reggeleket. Élvezem a forró teát és a hosszú sétákat. A dalokban volt és éljövendő élményekre lelek. Itt van egy, amelyről az ugrik be, milyen lehetne, ha hajnalban érnék Finisterbe:

https://www.youtube.com/watch?v=LEIYk0ANoZ0

Nem tudom, mi lesz, lehet, hogy jön egy ötlet és két nap múlva már indulok is.

Eltelt egy esztendő. Az Úton most is sokan járnak, van, akit igyekszem követni. Látom, milyen sokféle motiváció létezik, mennyire másképp éli meg mindenki az egészet. Lehet, ha újra elindulnék, én is másképp látnám. Vágyom rá, de valahol félek attól, hogy túlzottan is más lesz, a régi fényét koptatni fogja.

Szent év jön, ezért jövőre biztosan nem megyek. Talán az északi út, talán más vár rám, és egyre jobban érzem a Gyöngyök Útjának hívását - ez Magyarország legszebb tájain vezet végig és Mariazellben csatlakozik a nemzetközi hálózathoz. A Finisterbe vezető három napos út viszont bizonyosan rám vár. Most, hogy ezt írom, nagyon erősen érzem a késztetést.

Eltelt egy esztendő. Sikeres év volt, még ha nem is alakult minden az elképzeléseim szerint, de azok a problémák, amelyek miatt nekivágtam, ma már nem léteznek. A szó jó értelmében felnőttem.  A cégnek, melyben hat évvel ezelőtt egyszerű alkalmazottja voltam, ma már egyszemélyes vezetője és tulajdonosa vagyok. A lakás, amelyben élek, nagyon szép és el sem tudnék jobb helyen levőt képzelni, sőt, árkategóriájában jobbat sem. Többször utaztam külföldre, kitárult előttem a világ, és úgy általában mindenben jelentősen előre tudtam lépni. Vannak még hibáim, amelyekkel le kell szémolnom, de már sokkal könnyebb minden: végre szilárd alapokat teremtettem magamnak a jövő irányába.

Visszanézve megértem, miért volt fontos, hogy alig volt pénzem, hogy rohantam és lesántultam, hogy volt, amikor engedtem a csábításnak, máskor böjtöltem, akarva vagy kényszerűen. Ha más történik velem, máshogy élem meg. Az is fontos lehetne, gondolom, de akkor és ott az történt, aminek történnie kellett.

Nem a Camino tette ezt velem. Én tettem magammal, abban a közegben, amit az út jelentett. Ezzel ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, hogy eljött a pillanat, amikor mennie kell.

Tamás

Eltelt három hónap, mióta visszajöttem. Mi történt ezalatt?

Önállósítottam magam, üzlettársamtól és legjobb barátomtól pénzügyi értelemben különváltunk. Ő a napokban nyitotta meg a saját éttermét, amelyre mindig is vágyott. (reklám: www.mojocafe.hu) Én kicsit átértelmeztem az üzletmenetet. Rövid távon jól érzékelhető a sikeres változás, a hosszú távot meglátjuk.

Életemben először lakom egyedül. Élvezem, bár az első napokban elkapott az eufória és munka helyett minden mással foglalkoztam: videóztam, játszottam, csak szórakozásból neteztem. Igazán nem használtam ki a lakás előnyeit, néhány éjszakába nyúló beszélgetésen kívül. De ez most megváltozott. Egy kedves barátom, Lilu ajánlására csatlakoztam a CouchSurfing.com oldal közösségéhez. Ennek lényege, hogy ingyen szállást adok a hazánkban járó hátizsákos vagy más okból nem szállodát választó külföldieknek, és én is bárkihez bejelentkezhetek szerte a világban. A fapados járatlehetőségeket és a bővölő vízummentességet figyelembe véve lassan eljutunk oda, hogy olcsóbb lesz Brazíliába menni nyarani mint itthon maradni és ezt túlzás nélkül mondom. AZ elmúlt egy héten két kolumbiai, két argentin, egy német és két lengyel jelezte hogy igényt tart a szállásra.

Olyan, mint a Camino. Csak ezúttal én adom a szállást a vándoroknak (az argentin pár pl. Indiából megy hazafelé és innen megy a gépük, lesz mit mesélniük). Egy világ tárult ki előttem.

I write this post for the people who I met during the road. You know what I know, you feel what I feel, we need no words. We all realized that (quote from the movie "Into the Wild") happiness is sharing. We all shared the sweat, the thirst, the tiring days, and we shared the food, the singing, the enthusiasm of "being on the road".

In Carrion de los Condes, I spent a night with the Benedictine Sisters. They asked us to sing something we brought from home. Since I couldnt give back the feelings of the song "Honfoglalas" (which means the settlement of our ancestors, the Magyars in Hungary), its time to introduce you this song. It is about the love of our land and country. Here you find a translation.

Honfoglalas

(further translations to german and maybe polish(?) at the info panel at youtube)

One more word before you leave
One more hug that will be with you
On the road think about me sometimes
This land is yours, if you depart, it will wait for you

Look at me and see, you're stepping on stars
Look at me, the pain had disappear
Where the trees reach the sky, light touches you
You know where to go, but you will return

Fly, fly on falcon's wings over three hills
Fly, fly, i'll be waiting you at the end of your road

You have to know your life has its worth

The place you live is the world of worlds
If there's no new branch grow on the tree which reaches the sky
Live to be the flower of flowers

Fly, fly on falcon's wings over three hills
Fly, fly, i'll be waiting you at the end of your road
Fly, fly on falcon's wings over three hills
Fly, fly, i'll be waiting you at the end of your road

Look at me and dont promise
Look at me and dont afraid
If there is no place to live
Start to come home...

There were other songs as well which touched me, which were with me during the road. Before I even heard about Camino, I wanted to be a strider. There was a hungarian song, which reflected my feelings very much, its title is Wanderer . It is about a dying old man, a tale about his life. He was born as an unwanted child, he lived among thieves and rogues, but when he's got 18, he was free. All he wanted is to wander the world, plains, rivers, mountains, seas, only going, never stop. Everyone loved him, but he never stayed anywhere, he always felt the Faraway calls him. He didnt care about money, food, weather, he just went on and on and sang his song.

But years had pass, his hair turns to white. Fire in his eyes, blood in his veins, but the eternal rest calls him...

Dont care about the pics, just listen to the music.

Wanderer

A simple song but filled with emotions: "If I were a rose." I sang this a lot of times during my way. I dont want to translate all, only the last two parts, but understanding its power, I tell you what it is about: to being open-minded, to being good hearted. If I were a rose, I would open to everyone, four times a year, to the girls, to the boys, to the true love and passing away. If I were a gate, I would open for everyone. If I were a window, I would show everything to the world.

But I must give you the text of the last two parts. It is about the revolution of 1956, when russian tanks invaded Hungary and the betrayal of the politicans who ruled until 1989.

"If I were a street, I would be always clean

Every blessed evening, I'd bath into light

And if a sprocket-wheel would trample on me

The crying ground beneath me would collapse

If I were a flag , I would never flutter

I would be wrathful for all the winds

I would be happy to be spread and fixed

And I wouldnt be the toy of the winds."

It is not the original version, but this one is maybe even better. The singer, Sylvia Peter-Szabo has a band, Nox, which plays a modern music, but it bonds strongly to the hungarian music traditions.

If I were a rose

This is a few hits from Nox, with tipycal ancient hungarian instruments or folk songs. Not corresponding to my Camino, I just want to show you.

Nox1 Nox2 Nox3

Another beautiful hungarian music from Ghymes. The text is not so important. The title means Dance in the snow.

Of course here is my personal hymn during the road: Manowar: Master of the wind. Every word it has, it had means during the road. Never forget: "There a road begins where another one will end".

For Oscar, remembering our singings (yes, we had these, without alcohol!)

Mozart1

Mozart2

And yes, the Final One. I reached Finisterra, the Final Land, the very end of five weeks of sweat, weariness, pain, adventure and meeting with wonderful people like you. There was the point where is no more road into the West, only the Sea.

This is what this sog is about. It meets more to my feelings than I thought before.

Annie Lennox: Into the West

Thank you for everything and know: you have a friend in Hungary and you can call me anytime you need.

Sunset at Finister

My signature in the sand

Megtortent. Most meg nem tudok mit mondani, tul sok lenne, es vissza kell csoppennem a normal eletbe. Meg az utolso utani pillanatban is uj baratokra leltem, uton a repter feleItthon jo hirek vartak, azt hiszem, konnyebb lesz elvegezni mindazt, amit elterveztem, mint remeltem.

Koszonom, es akiknek kerdesuk volt, azoknak fogok valaszolni, de hadd ne ma.

Elvégeztetett. Többet kaptam, mint reméltem. Köszönöm, hogy velem voltatok. Viszlát otthon.

Megtörtént. Az Útnak vége. Éhes vagyok, fáradt, nyűgös, esik az eső. A templomban Helenával találkoztam. Most kávézni fogok és keresek egy fuvart Finisterrába.

Arca, 18 km maradt. Holnap pont délben Santiagoban a katedrálisban leszek, aki tud, imádkozzon, és én a kívánságokkal együtt közvetítem. Már most az útról álmodtam.

Melindeben vagyok egy netkavezoban, vegre van idom rendesen. Meg 11km Ribadisio ahol aludni fogok, most 51-nel vagyok.

Melinde a poliprol hires. Mindenhol az utcara nyilo ablakokban fozik a polipot, soval, paprikaval, olajjal kinaljak. Tul vagyok egy igen emberes adagon (6eur), es jokedvem lett tole.

Sokszor azon kapom magam, hogy nem az utra figyelek, hanem szamolom hogy menni meg. Mintha elfogytak volna a gondolatok. Probalom a figyelmemet a fontos dolgokra terelni, de nem nagyon jut ujdonsag az eszembe, pedig tudom, hogy meg egy feladat hatravan. Mar a templom sem hozza azt a felszabadultsagot, mint az utolso napokban, beterek, elmondom, amit fontosnak tartok, de nincs meg az az orom. Igaz, van helyette mas. A labom ismet igen rossz allapotban van (pedig nem eroltetem meg), de ennyi tavra ez mar nem gond, lab nelkul is elmegyek. Neha elkepzelem, milyen lett volna ha Jezus fajdalomcsillapitoval viszi a keresztet... bar van nalam, pont ezert nem hasznalom, azt gondolom, oka van, hogy faj.

Az albik most mar mind 3eurosak, es kritikan aluli allapotuak, de itt Galiciaban hideg van ahhoz hogy a szabadban aludjak.

Ha nem lesz specko hirem, ma mar nem jelentkezem, erre az esetre irom: 2 nap, 40km maradt.

Update: nem volt hely az albibabn, mert elment netezesre az ido, igy tovabbjottem Arzuaba, ahol zarandoktarsam, Mike blogjat olvasva megfogadtam a tanacsat es a dragabb, de igen kituno minosegu privat albiban szalltam meg. Tenyleg szalloda jellegu, kevesen vagyunk, ragyok minden, van forro viz, amiben az elmult napokban hianyom volt, lift van, nem kell lepcsozni es ez most sokat szamit nekem (a 3.-on van a szallas). 38km-nel allt meg a mero. Ha bator lennek, bevallalnek holnapra egy 33-ast (15+3+15) de azt hiszem, keddre hagyom a veget.

Kozben megtalaltam az ertelmet az elmult napok csendjenek. Kozeledven Santiagohoz, ez mar a kesoi oregkor korszaka. Rovidesen vege a zarandoklatnak, ideje vegiggondolni, mit tettem es mit mulasztottam, most meg utoljara modomban all potolni, de nem lesz kesobb. Santiago maga a szimbolikus halal, az ut vege, amikor vegul talalkozom a "Teremtovel", nem is annyira kepletesen, a katedralisban. Minden nap fajdalmas, beket mar csak az alvas jelent (de gyakran felriadok), es alig varom a "vegso nyugalmat", az otthon csendjet, amikor nem kell nap mint nap fizikailag utra kelnem. Mas kihivasok jonnek majd. Azt is felfedeztem, hogy megtanultam minden egyes napra elore tervezni, elore zelokat kituzni, igy van mihez mernem az aznapi teljesitmenyemet. Ez jol jon majd a munkamban. Eddig is tudtam, de itt rendszerre, szokassa valt. Neha-neha engedtem a csabitasnak (pl ma a polippal kapcsolatban), de ugy altalaban eleg takarekosan eltem es vegul kijottem a penzbol, ami nalam volt. Ami meg hatravan, az a hetkoznapok kihivasa. Kepes leszek mindarra, ami itt mukodott? Kepes leszek megfelelni az uj, magamnak tamasztott elvarasoknak? Mennyi idot engedek a valtozasok lathato eredmenyeinek megjelenitesere?

Ezekre a kerdesekre mar egy uj Caminon kapok majd valaszt, az Eletben.

"Uj ut kezdodik, hol a regi veget er"

/Manowar/

Eseménytelen napot haverkodással és vicces flekkensütéssel zártunk, nem volt edény. Palas del Rei, 65 km maradt. Péntek délben száll le a gépem, remélem rajta leszek.

Update: a lenyeg, hogy ezek a galiciai onkormanyzati albik rettenetesen szegenyesen vannak felszerelve es nem volt serpenyo. Oscar, egy spanyol srac, akivel par napja sokat haverkodunk, es mar ketszer fozott nekem spagettit, delben mindenaron steakezni akart, en inkabb sietve tovabballtam mert igen eros volt a csabitas, faszenen grilleztek a kolbaszokat is, isteni illatok voltak. Este gondoltam potolom a hianyt, vettem gyonyoru husit es meg akartam csinalni amikor kiderult hogy nincs serpenyo, es szombat este leven mar szinte minden zarva. Oscar eloszor oszibarack konzervet vett, hogy a konzervdoboz jo lesz fozni (de mi sutni akartunk...), aztan jottem en az otlettel hogy ezustpapir (regi tipusu elektromos fozolap volt, arra ra lehet tenni). Aztan vegul bors es mustarvetel kozben sikerult egy olcso teflonserpenyot talalni es igen izletes vacsi kerekedett. Oscar nem ismerte a mustaros verziot, de nagyon tetszett neki.

A vacsoratol eltekintve ez a nap csak elment, es fogyott a hatralevo tav, de sem gondolatban, sem masban nem jutottam elorebb. Neha eszembe jut, talan azert, mert amiert jottem, immar megkaptam.

Portomarin lélegzetelállító. Átléptem a 100-t, jókedvűen szétázva szélviharban, esőben, a legfontosabb kérdésre választ leltem. Értelmet kapnak apróságok. Még 4 nap 89 km.

A mai nap a nagy beszélgetéseké volt és egy nagy (!!!) pohár whiskyé Brezo egészségére. Sarriában vagyok, érdektelen nagyváros, 110 km maradt. Forráshoz lett jó fotó.

Ma 13,47-kor jött az sms Mao-tól: Üdvözlet Skóciából. Hegyek, sűrű köd, eső, hűvös. Kocsmában kávé és parázs illata. Mindenki nylonzsákokban, én is. Csak a whisky hiányzik, meg egy sült bárány. Tetszik.

Megjegyezhetetlen nevu varosban vagyok a 131-es kmkonel (Santiagoig szamolva). Rengeteg dolog tortent, nincs idom most leirni, talan egyn nemfizetos netnel vagy ha hazaertem.

Ma reggel La Fababan keltem, egy igen jo es boseges reggeli utan indultam O Cebrerionak, amely Galicia hatara. Suru kod, eso, hideg, es skotduda hangja: ezzel fogadtak. Tiszta jo ez az ut: Franciaorszagban kezdtem, atmentem Spanyolorszagon es most olyan mintha a skot felfoldon lennek. Amugy tetszik az eso, van vegyvedelmi kopenyem es a cipom sem azott be eddig. O Cebrerioban van egy templom es egy legenda amely erosen kotodik a Szent Gralhoz, kesobb majd kifejtem, amugy Galicia lakoi keltak es a zenejuk is hasonlit a skotduda hangjahoz, lasd Hevia.

O cebrerio utan vegig suru kod, 10-15m latotavolsaggal. Ingyen albi sajnos megtelt, a draqgaban meg bunkok, de a kovetkezo hely 9km-re van es az is tuti betelne mire odaernek, itt viszont meleg spagettivel fogadott egy ismeros es egy regi magyar haver (egyutt indultunk es BUrgosban is talalkoztunk) itt dekkol, szoval maradtam. Ma egy feher farkasszeru kutya akart baratkozni velem, sikerult is neki, meg egy katalan sraccal dumaltunk jokat utkozben.

Leon ota minden nap voltam templomban. Ma kaptam egy sugallatot, mely szerint kedd delig kell megerkeznem Santiagoba, tehat napi 25km eleg lesz, nem kell tobbet megtenni, sot, kevesebb is eleg. Kulonos dolog ez a templomlatogatas, eleg szemelyes, foleg, amikor egyedul vagyok valahol, tobb ilyen is volt mostanaban, ahol tudok, updatelek.

La Faba, német albi, tovább akartam menni de nagyon marasztaltak. Természetgyógyászok. Kaptam mindent. Sok erőt találtam ma és összebarátkoztam egy kóbor tyúkkal.

Update: Reggel Villafrancabol koran indultam, a ket ut kozul a nehezebb de szebbet valasztottam, ez +300m emelkedo es +2 ora menetido, nem erte meg, mert semmi extrat nem lattam, annyi, hogy nem az autpalya mellett mentem, hanem feljebb. Egy nemet parral osszehaverkodtam a pihenonel, ok csak kostoloba jottek nyolc napra. Kesobb egy arnyas asztalos pihenonel koltotte el az ebedem, amikor egy ott kapigalo tyuk elkezdett megkornyekezni. A kezembol elfogadta a kenyeret, de azert bizalmatlan volt, mindenesetre kitartoan a kornyekemen sertepertelt ha odebb is ment, visszatert. Kesobb odajott egy kutya,a tyuk meg hozzam menekult. Meg valamit karalt is, meg kapirgalt egy csomot. Utana roviddel bementem egy pici elhagyatott templomba. Affele igazi templom volt, nem agyonaranyozott csicsas akarmi. Senki nem volt ott. Bedobtam a perselybe 1 eurot es utana megmagyarazhatatlanul felszabadult, jo erzesem lett, mintha valami nagyszeru tortent voltna velem (mint amikor az ember kedvenc csapata nyer vagy egy jot eszik stb). Ezt kovetoen jott az emelkedo, de a jokedvem kitartott es nem ereztem faradtsagot. La Faba utan meg 5km-et akartam menni Cebreioba, de amikor leultem es talaltam harom magyar holgyet, akikkel beszelgettem (nemet albi, nem is tudtak spanyolul, en jol elbeszelgettema hospitalerokkal), annyira marasztaltak, meg egy korei utitarsam is megkinalt frissen fozott etellel, hogy beadtam a derekam. A hely fizetos volt de nekem azt mondtak, nem kell fizetnem (nem is kertem pedig, sot, nem is emlitettem hogy takarekoskodom). A hazigazda amugy inkabb tunt verolegenynek mint szellemgyogyasznak (spiritual healer). Remek estem volt, jo csapat jott ossze, a nemetek egymas kozott is angolul beszeltek a tobbiek kedveert. Kaptam a magyaroktol kumplicukrot, jol fog jonni utkozben.